A Határtalanul középiskolai vetélkedőn született egy hármas holtverseny, mégpedig a második helyen. Tanáruk mellett a diákok élménybeszámolóira is kíváncsiak voltunk. A budapesti Eötvös József Gimnázium 9.b osztálya csapatként állt rendelkezésünkre.
Az Eötvös 9.b tagjai között nem volt teljes az egyetértés, hogy előzetesen megfogalmazódott-e bennük a döntős szereplés a Nemzetpolitikai Államtitkárság által szervezett vetélkedőn, de mint mondták: „Miután elkezdtük a feladatok megoldását, és láttuk, hogy jól megy és nem lehetetlen vállalkozás, már mindannyian döntősök szerettünk volna lenni.” A diákoknak egyébként annyi előnyük volt, hogy tavaly már részt vettek a Határtalanul vetélkedőjében.
Az osztályközösségről így vélekedik az egyik 9.b-s: „Ismerőseim iskolai történetei alapján úgy gondolom, a mi iskolánk összehasonlíthatatlan az ország legtöbb iskolájával, mivel minden tanár elkötelezett és bőven többet tesz értünk, mint azt mi elvárjuk, nem beszélve az összetartó közösségről.” A többiek is hasonlóan gondolkodnak a közegükről: „Szerintem az évek során egy nagyon szép baráti közösség alakult ki és mindenben együtt tudunk működni és átvészelni a nehézségeket. Rengeteg program van, és ezt a sok élményt nem lehetne sehol máshol megtapasztalni. Olyan dolgokat élhettem át, amiket eddig el nem tudtam volna képzelni.”
Az egyes fordulók nehézségi fokairól azt mondták a tanulók, hogy leginkább az izgalom növekedésén érezték, hogy lépdelnek előre, és „többször voltak olyan kérdések, amire talán utánanézés nélkül is lett volna egy ötlete az embernek, de ezek egyre ritkultak. Ahogy haladtunk előre egyre szükségesebbé vált az információk minél alaposabb leellenőrzése, egyre kevesebb idő alatt. A döntő már érezhetően nehezebb volt a középdöntőnél.”
Az Eötvös 9.b tagjai azt a kérdést is megválaszolták, hogy a 300 ezer forintos ösztöndíjon és a noszvaji Honfoglaló tábor lehetőségén túl mit adott nekik a Határtalanul vetélkedője: „A versennyel még több időt tudtunk együtt tölteni az iskolában és azon kívül is. Hiszen többen a kisfilmek készítését valamilyen külsős helyen bonyolították le, közösen más programokkal egybekötve.” Volt, aki azt mondta: „Sosem hittem volna, hogy ennyire együttműködő az osztályom, de nagy öröm volt ezt megtapasztalni.”
Erősíteni a kapcsolatot a határon túli magyarokkal
Kovalcsik Istvánt, a diákokat felkészítő informatika és fizika szakos tanárt kérdeztük a sikerről.
– Mi a legfontosabb, amit megemlítene iskolájáról?
– A Budapest V. kerületi Eötvös József Gimnázium az ország legjobb gimnáziumai között szerepel a felvételi, a versenyeredmények, és az érettségi valamint a nyelvvizsgák alapján. (A HVG újság rangsorában az utóbbi 7 évben mindig az első háromban végzett – szerk.). Diákjaink utaztatásában, diákcserében inkább „nyugati” kapcsolatokat ápolunk, a határon túli magyarokkal kevesebb szál köt össze minket. Ezért is tartottam fontosnak ebből az “elmaradásból” kicsit faragni, és a vetélkedő révén ráirányítani a figyelmet a történelem, földrajz és kultúra segítségével a közös gyökerekre.
– Hogy dőlt el, hogy mely osztályokat indítja a vetélkedőn? Merthogy a 8.b is nagydöntős volt…
– Minden olyan osztályban, ahol tanítok, kiadtam egyéni házi feladatnak a teszt kitöltését. Ahol a csoport többsége komolyan vette a feladatot, ott ezt követően tanóra keretén belül egy vagy két alkalommal csoportosan is kitölthették a 20 perces tesztet (ennyi előismeret után legtöbb csoport 10-15 perc alatt végzett egy feladatsorral). Két osztály is elérte így a maximális 20 pontot. Rajtuk kívül még 4 osztály ért el olyan pontszámot, ami már középdöntőre jogosította őket. A legkomolyabb lelkesedés a 8.b és 9.b diákjaiban volt. Ez a két osztály be is jutott a döntőbe. A 9.b már tavaly is csak hajszállal maradt le az országos döntőről, a 8.b tavaly még nem versenyzett. Meglepetésemre a náluk kisebb létszámú, 3 illetve 5 fős csoportok is jól szerepeltek, 17 pontot értek el a regionális fordulóban, alig lemaradva a döntős szerepléstől.
– Számítottak ilyen remek eredményre?
– Reménykedtünk, de látszott a gyerekeken, hogy nem voltak benne biztosak, hogy ennyire eredményesek lesznek. Én ismertem a tavalyi döntő pontszámait, és a gyerekek lelkesedését is láttam, úgyhogy szinte biztosra vettem az első tízbe, annak is inkább az első felébe történő bekerülést. De csak azután, miután bekerültek a döntőbe, ugyanis a legbizonytalanabb a regionális fordulóból való továbbjutás. Ott bizonytalanság esetén nincs idő mérlegelni, szinte ötletszerűen is, de válaszolni kell.
– A dobogós helyért járó 300 ezer forintos ösztöndíj mellett Noszvaj lehet a hab a tortán. Milyen várakozásokkal tekintenek a Honfoglaló tábor elé?
– Én kíváncsian várom, de nem sürgetem, mert még előtte sok a nyári beütemezett program, a tábor után pedig kezdeni kell a következő tanévet – én most még erre nem pihentem rá. A gyerekek számára szerintem még messzinek tűnik. Páran voltak azért már most Sport Táborban, így őket azért már megérintette a tábor-hangulat.
A döntőt itt nézhetitek vissza:
