A vajdasági fiatalok számára egyértelmű lett, hogy hiába szakadtunk el egymástól, mi, magyarok mégis erősen összetartunk, és kötődünk egymáshoz, fontosak vagyunk egymásnak, és ez volt a legfőbb értéke ennek a vetélkedőnek. – ezt még közvetlenül a Határtalanul vetélkedősorozat nagydöntője után nyilatkozta Csernák Fábián az Adai Műszaki Iskola II-2 CNC technikusok osztályából. Két csapat is bejutott ebből az iskolából a Határtalanul középiskolai vetélkedő két hónappal ezelőtti nagydöntőjébe. Fábiánnal és a IV-3 osztályból Dobrotka Domunikkal elevenítettük fel a rendezvénysorozatot.
Milyen volt a kapcsolatotok, a viszonyotok az anyaországbeli diákokkal?
Dobrotka Dominik: Hiába vagyunk mindannyian magyarok, mégis jó értelemben valamilyen szinten különbözünk. A határok nagyon megváltoztattak minket. Nem csak a nyelvjárásra gondolok, vagy akár arra, hogy mennyire is tudjuk a hazánk történelmét, hanem a saját kultúráink is különböznek. Még mindig emlékszem arra, hogy viccesnek találták a tájszólásunkat. Akkor is mondtuk nekik, hogy ezt nem vesszük sértésnek, de erről nekünk is kell tudnunk. Mi sem sértődhetünk meg azon, ha ezt szóvá teszik. Más országokban élünk, magyarul, de mégis kissé másképpen beszélünk. Továbbra is tartom, hogy mindent ember függőnek tartok. Valaki nyitottabb a külföldi magyarok felé és szívesen ismerkedik a határon túli magyarokkal. Ez az embertípus érdeklődik a kultúránk iránt, hogy milyen szavakat használunk a magyar nyelvben, amit ő nem és egyéb, hasonló kérdésekkel bombáznak minket. Én nagyon szeretek ezekre a kérdésekre válaszolni, mert ezzel is ismerkedem és talán új barátságokat kötök. Persze vannak emberek, akik kigúnyolják a külföldi magyarokat, mert furcsán beszélünk és olyan szavakat használunk, amit ők nem ismernek. Sajnos ez is előfordul, de ez a ritkább eset.
Dominik szavai rímelnek az Adai másik osztályában tanuló Csernák Fábiánéra. Ő arról beszélt, hogy rengeteg dolgot megtanult a magyar nemzetről, még annál is többet, amit eddig az iskolában nekik átadtak. Sok új szóval, kifejezéssel, hagyománnyal lett gazdagabb, és ez a vetélkedőnek volt köszönhető. „Az persze a magyarság szempontjából gond, hogy mindenki részben beleolvadt az országba, ahol most van, de szerencsére ugyanúgy őrzi, és félti a magyar szokásokat és hagyományokat. Az világossá vált a vetélkedő során, hogy Magyarország mindig ott lesz nekünk, határon túliaknak.”
Arra a kérdésre, hogy mit adott nekik a verseny – a közép dőntőn át a virtuális döntőig – Dobrotka Dominik elismerő szavakat üzen a szervezőknek. Szerinte nagyon jó munkát végeztek, és úgy gondolja, hogy felejthetetlen élményt szereztek a versenyzőknek és a nézőközönségnek is.
Csernák Fábián: Megtanultam azt, hogy bízzak a megérzéseimben, és kimondjam azt, amit gondolok. Ez hasznos volt mind a középdöntő kvíz vetélkedőjén, mind a döntős tesztek alatt. Megtanultam azt is, hogy csapatban dolgozni az osztállyal remek alkalom arra, hogy jobban megismerjük egymást, és összekovácsolódjunk. Nagyon jó volt készülni erre az eseményre, pozitív érzéssel töltött el az, hogy az osztállyal együtt végig csinálhatjuk ezt. Habár a vírus közbeszólt, de ugyanúgy szorgoskodtunk, és készültünk a vetélkedőre. Megtanultam azt is, hogy nem szégyen az, ha valakitől segítséget kell kérnem, és nyugodtan kérdezhetek emberektől, ha arra van szükségem. A felkészülés közben is volt olyan, hogy elakadtunk, és muszáj volt segítséget kérnünk, illetve jól jöttek a különböző ötletek.
Nyilván, ha mindez élőben történt volna, Budapesten, akkor sokkal több mindent megtudhattunk volna az anyaországról, és persze a leszakadt területekről is, mivel könnyebben tudtunk volna kommunikálni, esetleg interakcióba lépni. De nagyon jó ötletnek tartottuk, hogy a nehéz időkben egyáltalán meg lehetett tartani a Nagydöntőt, s ezért nagyon hálásak vagyunk.
A sikeres, Határtalanul középiskolai vetélkedő döntőjét itt nézhetik meg újra:
