A magyar kormány által létrehozott Határtalanul program, és a hozzá kapcsolódó Határtalanul középiskolai vetélkedő erősíti az összetartozás érzését a külhoni és az anyaországi fiatalokban, életre szóló barátságok szövődnek az egymástól akár több száz kilométerre élő diákok között – ebben látja a Határtalanul program lényegét Bodó Beáta, a csíkszeredai Joannes Kájoni Szakközépiskola tanára, aki a 10. osztály osztályfőnökeként készítette fel diákjait a középiskolai vetélkedőre, melyen első alkalommal vettek részt.
- Miért neveztek be a versenybe?
Bodó Beáta: Elsősorban az új ismeretek szerzése, a kapcsolatépítés, az osztályközösség összefogása, és természetesen a remélt magyarországi döntő ösztönözte a gyerekeket.
- Miként érintette a diákokat, hogy nem tudtak személyesen jelen lenni a döntőn?
Bodó Beáta: Rettenetesen sajnálják a gyerekek, nagyon örültek neki, amikor megtudták, hogy bejutottak a döntőbe, és nagyon várták az utazást, hogy személyesen találkozhassanak hasonló korú diáktársaikkal. Ez nekik egy plusz motivációt jelentett a felkészülésben, ráadásul van néhány diákunk, akik még nem jártak Budapesten, ők várták talán a legjobban a döntőt. A járvány sajnos felülírta az eredeti terveket, de azért derekasan tanultak.
- Hogyan tudtak felkészülni a jelenlegi helyzetben a döntőre?
Bodó Beáta: Nehezebben, mert hiányoztak a közös tanulások, már több mint egy hónapja nem tudunk összegyűlni, megbeszélni, hogy hányadán állunk az ismeretszerzéssel, szünetel az oktatás, nincs együtt az osztályközösség, épp ezért a közös gondolkodás, kreativitás elveszett bizonyos szempontból a felkészülésből. De azért a világháló segítségével, online módon tudtunk készülni a megmérettetésre. Hasznos volt az is a diákok számára, hogy olyan témákkal kellett foglalkozni, amelyek nincsenek a tananyagban, nagyon jó anyagot állítottak össze a szervezők. Nálunk máshogyan, és más történelmet tanítanak a középiskolában, s talán az a tény erősítette az összetartozás tudatát leginkább, hogy néhány hónapig egyazon történelmet tanultak az anyaországiakkal, felvidékiekkel, délvidékiekkel, kárpátaljai fiatalokkal, és azt gondolom, hogy a felkészülés ideje alatt sikerült megfeledkeznünk arról, hogy az országhatárok 100 éve átrendeződtek.
- Részt vettek a Határtalanul diákutazási programban is?
Bodó Beáta: Évek óta élünk a Határtalanul pályázat lehetőségével, több anyaországi iskolával is van kapcsolatunk. Csíkszereda testvértelepülése Makó, így tavaly, a mostani döntőbe jutott osztályommal oda utaztunk, a Pulitzer József Kollégium diákjaival szerveztünk közös programokat, melyek alatt számos ismeretség született a makói diákokkal. Makovecz Imre építészeti öröksége volt a témája ennek az utazásnak. Érdekes volt a diákok számára, hogy ugyanúgy Csíkszeredában és Makón is van Makovecz Imre által tervezett épület, és ez is egyfajta összetartozás élményt hozott nekik, egy újabb közös nevezőt, akárcsak a vetélkedő.
- Megmaradnak a fiatalok között ezek a kapcsolatok?
Bodó Beáta: Igen! Folyamatos a kapcsolattartás az iskolák és nyugodtan mondhatom, hogy a diákok között is. Hiába a közel 600 kilométeres távolság, ezek a kötelékek megmaradnak, és tovább élnek.
