Szatmárnémeti győzelem született a Határtalanul! középiskolai vetélkedősorozat nagydöntőjében. A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum 10. b osztályának már az 1 000 000 forint értékű főnyeremény felhasználására is megvannak a tervei – ezeket tanulójuk, Gádoros Mátyás osztotta meg velünk.
Számítottatok rá, hogy megnyeritek a vetélkedőt? Milyen célt tűztetek ki magatok elé az osztályoddal?
Gádoros Mátyás: Nem akarok beképzelt lenni, de igen, nagyon akartuk. Számítottunk rá. Nagyon sok munkát töltöttünk a felkészüléssel, az oktatóvideókat többször is megnéztük és utána mindig megbeszéltük azt, hogy mire jutottunk. Esténként ZOOM-os megbeszéléseket tartottunk közösen, kikérdeztük egymást és bizony volt, hogy ezek az „agyalások” késő estébe nyúlottak. Sok volt az anyag, számítottunk az oktatóvideókból feltett kérdésekre, de ugyanakkor tudtuk azt, hogy ennél sokkal több lesz számonkérve, az online forduló során, ezért statisztikai adatokat gyűjtöttünk a magyarlakta vidékekről, a nevezetességekről, híres emberekről, történelmi eseményekről jegyzeteket készítettünk. Meglepődtünk, mikor láttuk, mekkora is volt az az eltörpülő rész, amit mindenki egyenlően megtanulhatott, de nem blokkoltunk le a számonkérés során, tovább töltöttük ki azt a legjobb tudásunk szerint.
Tudjátok már, mire fogjátok felhasználni a nyereményt?
Gádoros Mátyás: A pénzből szeretnénk körül utazni a Kárpát-medencét, vagy legalábbis egy részét. Hisszük, hogy az élmények, amiket ott szerezhetünk, még jobban összekovácsolják osztályunkat, illetve, hogy azokat a helyeket, amiket csak fényképeken láthattunk, amelyekről olvashattunk, most meg is nézhetjük.
Mik a legfontosabb újdonságok, amiket Magyarországról tanultál?
Gádoros Mátyás: Elsősorban a földrajzi lexikális tudásunkat bővítettük a felkészülés során az oktatóvideók megtekintésével. A néprajzi tematikájú videók is számos újdonságot tartalmaztak. A magyarországi történelmi ismereteinket is megalapozhattuk, bár ugye sok ponton összekapcsolódnak az események, ha a történelmi Magyarországról kérdeznek. Ezen eseményeket azért mi is tanuljuk itt Erdélyben, talán nem ilyen részletesen. Az irodalmi tematikájú kérdések voltak azok, melyek nem számítottak számunkra újdonságnak, hiszen mi itt Erdélyben ugyanazt a magyar irodalmat tanuljuk, szerintem kellő részletességgel, mint az anyaországban. Azonban sokkal többet adott nekünk maga az érzés, hogy a Nagydöntőben lehettünk és habár csak virtuálisan, de megismerhettünk számos velünk nagyjából egykorú tanulót a Kárpát-medencéből. Újdonságnak nem igazán mondható, de újra és újra megerősítő az a tudat, amiről a verseny is szólt tulajdonképpen, hogy összetartozunk. Számunkra minden évben a csíksomlyói búcsú ilyen megerősítő dolog abban, hogy érdemes egy elszakított területen élni, nem kell innen elköltözni, de idén számomra ez a verseny vette át ezt a szerepet. Maga a versenyt is mondhatjuk, azt hiszem, újdonságnak, mivel úgy tudom, idén szervezték meg először, a mi életünkben mindenképpen újdonság volt. Reméljük, hogy a szervezők hagyományt teremteni akarnak és nem egyszeri alkalom volt ez a verseny. Nem magunk miatt, hiszen mindig újabb generációk jönnek, mások szállnak ringbe majd a főnyereményért, de az amiről tanulunk az örök és azt meg kell ismertetni minél több emberrel.
