A koronavírusjárvány alaposan megnehezítette a részvevő osztályok dolgát a Határtalanul középiskolai vetélkedő során, de a Szentendrei Református Gimnázium tanulói megmutatták, hogy a szervezettség és a szorgalom átlendít az akadályokon. Az Édes Erdély elnevezésű csapat – holtversenyben – a 9. helyen végzett a Nemzetpolitikai Államtitkárság által hirdetett versenyen. A diákok felkészítőtanára, Szende Gabriella beszélt a siker titkáról, aki magát inkább koordinátornak nevezi.

– Miért mondja magát szerényen koordinátornak?

– A diákokat illeti dicséret, mert erre a versenyre valójában nem lehetett felkészülni. Osztályfőnök-helyettesünk, Szakács Erzsébet jelezte nekünk, hogy lesz ez a verseny – ő minden pályázati lehetőséget megragad. Bár nem tartottuk magunkat esélyesnek, de a versenyszellem dolgozott mindenkiben, és úgy vágtunk neki, hogy szeretnénk előkelő helyezést elérni. Ez úgy gondolom, hogy sikerült, lévén, hogy a döntőben sem vallottunk szégyent.

– Meséljen picit az iskoláról, milyen annak a felépítése?

– Ez egy nyolcévfolyamos gimnázium, az osztály nagy része már ötödiktől ide jár. Iskolánkban fontos az egyházi jelleg (áhítatok, hittanórák, csendesnapok egyházi ünnepekhez kötődően), és a nemzeti ünnepekről történő megemlékezés is. Továbbtanulás szempontjából jók gimnáziumunk eredményei, törekszünk a minél színvonalasabb oktatásra. Osztályunk összetartó közösség, amit az is mutat, hogy a döntő idején a 25 főből 15-en éppen egy saját szervezésű kenutáborban voltak, onnan jelentkeztek be, időnként vadászva a WIFI-t.

– Minden csapatnak meg kellett küzdenie a járvány okozta szervezési nehézségekkel. Önök között milyen volt a munkamegosztás az elszigeteltségben?

– Volt diák, aki a koordinálásban segített. A filmet ketten készítették, a képeket közösen dobtuk össze. A középdöntőre a Határtalanul honlapján az egyes régiókból található anyagokat szétosztottuk, kijegyzeteltük, egy-egy diák kb. két anyagot kapott. Az első forduló előtt kipróbáltuk a tesztet. Voltak, akik össze tudtak gyűlni, de legtöbben otthonról, önállóan jelentkeztek be. A középdöntőre előre megbeszéltük, hogy ki lesz a csapatkapitány, és már akkorra elkészítettük a bemutatkozó filmet. Próbáltunk készülni a Határtalanul honlapján található anyagokból, de a kérdések megválaszolásában ez nem igazán segített. A döntő már a nyári szünetben volt, mégis mindenki bejelentkezett, onnan, ahol éppen nyaralt.

– Hogy értékelik a 9. helyezést, minek köszönhető?

– Viszonylag sokoldalú az érdeklődésünk, vannak köztünk sokat olvasó, illetve jó logikájú tanulók. Egy közös cél érdekében sokan hajlandók megmozdulni. Az első forduló nagyon jó volt, mert végre együtt csinálhatott valamit az osztály, közös cél érdekében, még ha nem is találkoztunk személyesen. Ez sokat jelentett az otthoni tanulás idején.

– Jól tudom, a csapatnév összefüggésben van azzal, hogy mire fogják költeni a nyereményt?

– Vitéz Somogyvári Gyula: Erdély induló szövegéből („Édes Erdély, itt vagyunk…”) született a nevünk. Mivel tavaly a járvány miatt nem tudtunk Erdélybe menni, most szeptemberben fogjuk ezt pótolni. A nyereményünk ennek a kirándulásnak a költségvetését egészíti majd ki. Nagyon köszönjük ezt a lehetőséget! 

A virtuális nagydöntőt itt nézhetitek meg újra: