A Határtalanul középiskolai vetélkedősorozat nagydöntőjének mezőnye a teljes trianoni Magyarország területét lefedte. Az anyaországi versenyzők mezőnyében így természetesen a Kisalföld térsége is képviseltethette magát, részben a győri Baross Gábor Két Tanítasi Nyelvű Közgazdasági és Ügyviteli Szakgimnáziuma által. A 9. a. osztály felkészülését Nagy Barbara koordinálta, aki a diákok fejlődése mellett a motiválásukról is beszélt. Elárulta, hogy egy vajdasági diákjuk sokat segített.
Ön szerint a gyerekek hosszú távon hogyan profitálhatnak a Határtalanul vetélkedőn való részvételből?
Nagy Barbara: Az eredeti koncepció szerint egy műsorral kellett volna készülnünk. Ennek a műsornak a próbái alapból összehozzák a csapatot, hiszen órákat töltenek együtt. Bár az én osztályom nem tudta megírni a műsort önállóan, én írtam az ő tippjeik alapján, de ha egy osztály ezt is megteszi, akkor szerintem ez is egy összekovácsoló program lehet. Nálunk inkább azt a 4-5 tanulót kovácsolta össze, akik az ötletelésben részt vettek. Az eredeti műsorba próbáltam olyan személyes dolgaikat is belecsempészni, amin az osztály egy része jókat derül, így a próbák alatt nagyon sokat nevettünk, illetve az egymást kevésbé ismerő osztálytársak is információkat tudtak meg egymásról. Ilyen módon a vetélkedő úgy gondolom, az osztályt jobban összehozza. Az osztályban van egy vajdasági tanuló, és egy olyan tanuló is, akinek a nagyszülei élnek Erdélyben. Ők sokat segítettek az ötletelésben, és ezalatt az osztály is egyre több dolgot megtudott erről a két területről, valamint szerintem itt is látták, hogy az ottani emberek is ugyanolyanok.
Az ő személyes élményeiket is fel tudták használni a felkészülés során?
Nagy Barbara: Igen, egyértelműen. A vajdasági lány mesélte, hogy az átköltözése után az általános iskolában gúnyolták a tájszólása miatt. Most kifejezetten kérés volt, a műsorhoz vegye elő minél jobban, és számára is bizonyossá vált, hogy ha az általános iskolai osztálytársai olyanok voltak is, azért máshol ez nem szégyellnivaló dolog. A műsorhoz pár dolgot a diákok a saját erdélyi ismerőseiktől kérdeztek meg, illetve a korábbi utazásunk során megismert partneriskola tanárnője segítségével a székelyudvarhelyiek is szerepeltek volna egy felvétel erejéig a műsorban, az osztályom ennek a videónak is nagyon örült, páran az utazás élményeit idézték fel.
Hogyan motiválta a gyerekeket a közös munka során?
Nagy Barbara: Az első forduló még nagyon közel volt az utazásunkhoz, ezért ott könnyű volt néhány tanulót meggyőzni, hogy próbálkozzanak a teszttel, bár a többség nem volt motivált.Amikor továbbjutottunk a középdöntőbe, ott a lelkesedésük a tinisztároktól nagyon nagy lett, így ezután már nem kellett extra motiváció a további munkához.
A Nagydöntő ebből a szempontból is különleges volt?
Nagy Barbara: A nagydöntőre készülésnél három részre szakadt az osztály, voltak olyanok, akiket kb. semmivel nem lehetett motiválni, voltak, akik önmaguktól nagyon lelkesek voltak, és volt egy jó nagy középmezőny, akiket folyton motiválni kellett. Az elsődleges motiváló erő az volt, hogy ha felkészülnek, 3 napot Pesten lehetnek, a szombati napon ott maradunk még egyet libegőzni, vagy hasonló, szóval 3 napos osztálykirándulás Budapesten, és csak az utolsó napi belépőért kell fizetni. Ezzel a nagy többséget sikerült meggyőzni. Emellett én is, a meggyőzöttek is azzal motiváltuk a motiválatlanokat, hogy gondoljanak bele, ha megnyernénk az 1 millió forintot, jövőre is micsoda osztálykirándulásunk lenne. Innentől sokkal lelkesebben próbáltak, ötleteltek. Mindenesetre örülünk, hogy szép eredményt értünk el, és jövőre is megpróbálnánk helytállni.
