A felvidéki térség összesen két iskolát és négy osztályt delegált a Határtalanul! középiskolai vetélkedősorozat nagydöntőjébe. Az egyik intézmény a Nagymegyeren található Bartók Béla Magyar Tannyelvű Alapiskola, melynek II. C. osztálya Papp László segítségével készült fel a megmérettetésre. A tanár úr a koronavírus-járvány miatt online formában megrendezett nagydöntő fogadtatásáról és a külhoni magyarokról alkotott tévhitekről is beszélt. Kiemelte, hogy köszönettel tartoznak a magyar kormánynak a vetélkedő megszervezéséért, hiszen a magyarországi fiatalok jobban megérthetik, másutt is élnek magyarok.
A diákok számára mit nyújt a Határtalanul program, milyen szemléletformáló ereje van?
Papp László: A Határtalanul program számomra és diákjaim számára is mindenképpen pozitív kicsengésű. Kissebbségben élő magyarokként számos esetben tapasztaltuk már, hogy a szlovákiai szlovákok és a magyarországi magyarok jelentős része szinte semmilyen információval sem rendelkezik a szlovákiai magyar kisebbség helyzetéről annak ellenére, hogy ez a téma Szlovákiában és Magyarországon is iskolai tananyag, és a médiában is gyakran szerepel.
Milyen személyes élményei vannak erről?
Papp László: Nem egyszer megkaptam már szlovákoktól, hogy miért Szlovákiában élek, járok iskolába, dolgozom, ha magyar vagyok. De Magyarországon is megtörtént már, hogy megdicsértek, szlovák létemre mennyire jól beszélek magyarul. Ezek az emberek sajnos még mindig az „egy állam egy nemzet” eszme szintjén mozognak. A határon átívelő nemzeti összetartozás érzését az ifjúság számára az anyaországon kívül élő magyarokról szerzett ismeretek és a konkrét úti élmények, a személyes kapcsolatok teszik élővé. A Határtalanul programnak köszönhetően éppen ezek a célok valósulnak meg. Iskolánk diákjai ennek a programnak köszönhetően járhattak Erdélyben, voltak Bácsalmáson, s ha a járvány majd megengedi, Kiskunfélegyházára és a Vajdaságba is el fogunk jutni. Köszönettel tartozunk a magyar kormánynak, hogy mindezt támogatja és lehetővé teszi.
A gyerekek hogyan fogadták a virtuális nagydöntőt? Az utazás elmaradása miatti csalódottság, vagy a különleges helyzet okozta extra izgalom volt nagyobb?
Papp László: Az osztályom tanulói kétféleképen reagáltak arra, hogy részt vehetünk az élőben zajló nagydöntőn: az osztály nagyobbik része fellelkesült, a kisebbik rész pedig megszeppent, hogy a bemutatkozás keretében élőben kell majd szerepelnünk. Az utazás elmaradása egyértelműen csalódás volt, de a járványügyi helyzetre való tekintettel mindenki belátta, el tudta fogadni a virtuális döntő tényét.
Elképzelhető, hogy profitáltak a diákok a kialakult szituációból?
Papp László: Így utólag visszatekintve mindenképpen. Ez a különleges helyzet pozitívumokat is tartalmazott. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy egyrészt spontán módon kialakult az osztályon belül egy elkötelezett, lelkes diákokból álló mag, másrészt meglepett, hogy mennyire jól működött a csapaton belül az internet segítségével zajló kommunikáció a szervezés, filmkészítés, rajzolás és a tesztírásra való felkészülés terén. Persze izgalom is akadt bőven, leginkább a tesztelés első fordulójában, de aztán sikerült magunkat összeszednünk, és a további fordulókban több pontot szereznünk.
