Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium, Sárospatak
Felelősséget vállalni a külhoni magyarokért – számunkra többek között ezt az üzenetet közvetíti a Határtalanul középiskolai vetélkedő az anyaországban élő fiatalok felé, mondja Remeczki Imre a sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium történelemtanára, a Nagydöntőn résztvevő 9.b osztályfőnöke, felkészítő tanára, akit a Határtalanul program küldetéséről is kérdeztünk.
Remeczki Imre: Annak idején, amikor a magyar kormány meghirdette a Nemzeti Összetartozás napját, az elsők között voltunk, akik részt vehettünk egy határon túli utazáson. Mi akkor együtt egy erdélyi testvériskolánkkal emlékeztünk meg erről a szomorú eseményről, a Magyarországot szétszabdaló trianoni békediktátumról. Ennek kapcsán olyan élményekkel gazdagodtak a diákjaink, hogy az iskolán belül megalakítottunk egy egyesületet, amely a Magyar Ifjak a Nemzeti Közösségvállalásért nevet viseli, és a mai napig működik. Ebbe bekapcsoltam a jelenlegi osztályomat is, amikor pedig megláttam a Határtalanul vetélkedőre való felhívást, természetes volt, hogy jelentkezünk, a diákjaim azonnal lelkesen támogatták a dolgot. Nagyszerű kezdeményezés, színvonalas verseny, nagyon örültünk neki.
- Melyik testvériskolát említette az imént?
Remeczki Imre: Székelykeresztúr iskolájával vettük fel először a kapcsolatot, de az azóta eltelt időben, az elmúlt majd egy évtizedben szinte minden határon túli magyar régióban van testvériskolánk, akiket minden évben szeretettel látunk Sárospatakon, és amennyire lehetőségeink engedik, mi is viszonozzuk ezeket a látogatásokat. A közös programok, ismerkedések, kirándulások mindig nagy élményt jelentenek a gyerekeknek. Iskolánk idén is pályázott, de a járvány közbeszólt, reméljük, hogy idén azért még tudunk utazni.
- Milyen kihívásokkal szembesültek a járványhelyzetben megváltozott versenyfeladatok miatt?
Remeczki Imre: Amikor ez kiderült, nagyon gyorsan kellett átállni a digitális formára. Van egy osztálycsoporton az egyik közösségi portálon, ott beszélgettünk, ott adtam ki a feladatokat is, visszaküldték, megnéztük, megvitattuk. A bemutatkozó videó már egy kicsit nagyobb kihívás volt, mert mindenki készített felvételeket, ezt nehezebb volt így összefésülni, jobb lett volna, ha az egész osztály egyszerre ott van, és mindenki személyesen elmondja a javaslatait, ötleteit. De azért így is megoldottuk a feladatot.
- Ön szerint mi a küldetése a Határtalanul programnak?
Remeczki Imre: A mai világban, amikor nagyon sokfélre információ zúdul a fiatalokra, és ezek az információk sokszor olyan helyekről jönnek, amit nem biztos, hogy ők meg tudnak kellően szűrni, óriási szerepe van abban, hogy a valós történelemről képet kapjanak. A legjobb lehetőség arra, hogy eljussanak az elszakított magyar területekre, meglássák a gyönyörű természeti környezetet, megtapasztalják, hogy ott is magyarok élnek, ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanazt a történelmet ismerik, és rádöbbennek arra, hogy ők nem szlovákok, nem románok, ukránok, és így tovább, amit sajnos sokszor hallunk bizonyos magyarországi csoportoktól. A külhoni magyarok úgy élik meg magyarságukat, mint azt gondolom senki más, és ezért példaként kell rájuk tekintetünk.
De tényleg hihetetlen volt még a korábbi években az a rácsodálkozás, hogy elmentünk több száz kilométerre, és a buszból kiszállva magyarul tudtak beszélgetni az ott élőkkel. Innen jön a mi felelősségünk, hogy elmagyarázzuk, hogy miért alakult így az ő sorsuk. És remélhetőleg a mi diákjaink nem fogják elfelejteni ezeket az élményeket, és olyan felnőttekké válnak, akiknek fontos lesz, hogy ne csak együtt érezzenek a határon túli magyar testvéreikkel, hanem felelősségteljesen álljanak hozzájuk. Ez a legfontosabb üzenete ennek, mert tényleg hihetetlen elbutítás folyik, olyan környezetben vannak sokan, hogy nem is látják ennek az egésznek a történelmi hátterét, ezért persze nem is érthetik meg, hogy mit jelent határon túli magyarnak lenni. A mi diákjainknál azonban ilyen nem fordul elő.
