A dobogó utáni első helyet, azaz a negyedik pozíciót az Eötvös József Gimnázium 9. B osztálya szerezte meg a Nemzetpolitikai Államtitkárság által szervezett Határtalanul középiskolai vetélkedőn. A Budapest belvárosában működő iskola csapatának felkészítő tanára és három diákja beszélt a siker kapcsán a versenyen szerzett élményekről és magyarságtudatról.
„Informatika és fizika szakos vagyok, de igyekszem tantárgyaimból kitekintve komplexebb látásmódot fejleszteni, átfogóbb összefüggésekre, folyamatokra is ráirányítani a diákok figyelmét. Ez az iskola egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz terep tanárnak és diáknak egyaránt, mivel tehetségesek, igyekvőek a diákok, nagyok az elvárások, és sokféle lehetőség közül válogathatnak iskolán belül és kívül is” – kezdte Kovalcsik István, a gimnázium tanára. Innentől a diákjai vették át a szót: „Az Eötvös egy nagyon sokszínű hely, ahol mindenki megtalálhatja helyét. Összetartó osztályokból nem szűkölködik és a tanárok is segítőkészek. A mi osztályunkat is ide sorolnám. Különlegesek és kitartóak az emberek, nagy elképzelésekkel.”
Az e5vös csapat tagjainak visszaemlékezése szerint „januárban az első forduló feladatait egyenként vagy kisebb csoportokban oldottuk meg. A következő forduló elején kicsit nehezen választottunk csapatkapitányt, de utána közösen belelendültünk a kérdések megválaszolásába. Mindegyik fordulóban voltak feleletválasztós feladatok. Az első fordulóban és a döntőben időkorláttal; de nem az egész osztálynak kellett őket kitöltenie. A második fordulóban viszont együtt próbáltunk választ találni a szóban elhangzott kérdésekre, szerintünk ez volt a legizgalmasabb. A forduló végén még egy filmrészlet alapján kellett megválaszolnunk kérdéseket, válaszlehetőségek nélkül.”
A gyerekek tanárának visszaadva a szót Kovalcsik István elmondta: „Szüleimtől – több más lelki, értékrendi vezérelv mellett – nagyon erős elszakíthatatlan szálat, kötődést “örököltem”: szeretem az otthonom, szűkebb és tágabb hazámat, és fontosnak tartom a kulturális értékek megismerését, megélését, megértését, továbbadását. Ha nem lenne bennem ez a vágy, ez az igény, akkor gyökértelennek, sodródónak, céltalannak érezném magam. Szükségem van rá, hogy egy közösségnek aktív tagja legyek, szerethető, élhető, megtartó dolgokkal foglalkozzam. Ezért is kanyarodtam vissza – nehézségei ellenére is – a számomra kinézett műszaki pálya felől szüleim hivatásához, a tanításhoz. Egy évtizede a fővárosban tanítok, de a Magyarországhoz tartozását 1919-ben a csehszlovák megszállóktól fegyverrel visszaszerző városból, Balassagyarmatról származom, mely polgárainak hősi helytállásával kiérdemelte a Civitas Fortissima (Legbátrabb város) címet.”
„Ezt a korosztályt a mai Magyarországon kevéssé érintette meg a határmódosítások során elszakadt magyar emberek sorsa, hiszen a fősodratú médiát nem ez a téma uralja, és kortársaiktól, barátaiktól sem erről hallanak. Osztályonként csak néhány tanuló van, akinek megalapozott ismeretei vannak ebben a témában. Ezért is tartottam fontosnak, hogy minél többen részt vegyenek a játékban-versenyben” – tette hozzá az Eötvös Gimnázium tanára.
„Iskolánk nyolc osztályából sikerült diákokat bevonnom az első fordulóba, s közülük hat csapat is a középdöntőbe jutott. A nagy lelkesedéssel, felkészülten, kiemelkedően jól játszó 8. B is esélyesként várta a visszaigazolást, de végül a szinte „megoldógépként” dolgozó 9. B jutott be a döntőbe. Ebben az osztályban nem csak a tanulmányi versenyeken jeleskednek a diákok, hanem a szokásosnál is többen zenélnek (saját zenekaruk is van), több válogatott sportolójuk között ott van a korosztályos Európa-bajnok vízilabdacsapat kapitánya, az Eb gólkirálya is. Épp informatikaórára esett a középdöntő, ez segítette őket, hogy elegen részt vegyenek. Bejöttek a terembe, és mint egy órai feladatot, nagyon jó érzékkel, hatékony internetes keresésekkel hibátlanul megoldották. A döntő idején osztályfőnökükkel és két meghatározó tanárukkal Orfűn táborozott az osztály, ahol osztályfőnökük közbenjárására megkapták a verseny idejére a közösségi házat. Számítógépük nem volt sok, legtöbben mobiltelefonról végezték a keresést, ami persze nehezítő körülmény. Ennek ellenére alig maradtak le a dobogóról.” Kovalcsik István, az Eötvös tanára így zárt: „Csak remélni tudom, hogy a sok “inger” között, ami éri őket, néhányuk számára a verseny felkeltette vagy felerősítette az igényt a határon túli magyarokkal való kapcsolat kiépítésére, fenntartására, a magyar történelem és kultúra szövevényes szálainak megismerésére.”
A döntő élő közvetítését itt nézhetitek vissza:
