A Határtalanul! középiskolai vetélkedősorozat folyamán az anyaországi résztvevők táborát erősítette a Nyíregyházi Egyetem Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium is. A kelet-magyarországi intézmény 10. C. osztálya Komáromi István igazgató vezetésével mérettette meg tudását. Hogy bőven volt mit megmérettetni, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a nyírségi társaság sikerrel kvalifikált a vetélkedő nagydöntőjébe. Az intézmény földrajz- és történelemszakos vezetője beszélt nekünk a verseny igényelte többletenergiákról, és azok megtérüléséről. Úgy látja sikerült a magyar tanrendhez illeszteni a vetélkedő tematikáját és ez mindenképpen üdvözölendő.
Hogyan tudták beilleszteni a gyerekek szabadidejébe a versenyre való felkészülést? Mennyi plusz erőbedobást igényelt ez a diákoktól, illetve Önöktől, pedagógusoktól?
Komáromi István: A középiskolás diákok iskolai, és a tanulmányi munkájukkal kapcsolatos terhelése – a magas heti óraszámok és az elsajátítandó tananyag mennyisége következtében – viszonylag jelentős, sok időt és energiát igényel. Emellett azonban érdeklődésük és motiváltságuk következtében szinte mindannyian érintettek és végeznek olyan szabadidős- és hobbitevékenységet, amelyet szívesen csinálnak. Az osztály és tagjainak a Határtalanul nagydöntőjében való részvétele és az arra való felkészülés beleilleszthető volt a diákok mindennapi életébe és munkájába.
Ezt hogyan kell érteni, az órákon is foglalkoztak ezzel?
Komáromi István: Lényegében igen. A programnak mind az első, mind a második, majd az országos fordulójában való részvételük egyrészt kapcsolódott az egyes iskolai tantárgyaik – az irodalom, a földrajz és a történelem – műveltségtartalmaihoz, s több tagja az osztálynak az átlagosnál nagyobb mértékben motivált és érdeklődőbb e tantárgyak tanulásában! A felkészüléshez még szükséges többletidőt és energiáikat szívesen fordították a versenyen való részvételre, illetve az előkészületekre. Az osztályban a felkészítést támogató és segítő pedagógusokat tekintve ugyancsak hasonlóak mondhatók el. Nyilván mind a diákoktól, mind pedig a tanáraiktól mindez igényelt egyfajta nagyobb figyelmet és koncentrációt, de a várt és a közben is megszerzett élmények és benyomások mindezért kárpótoltak mindannyiunkat.
Mit gondol, az anyaországban, vagy a határon túli területeken felnövekvő gyermekek számára rejt több új ismeretet egy ilyen tanulmányi verseny?
Komáromi István: Véleményem szerint mind az anyaországi, mind pedig a külhoni, határainkon túl élő honfitársaink, diáktársak számára hatalmas hozzáadott érték a programban és a versenyen való részvétel. Az arra való felkészülés, az utána olvasás és érdeklődés olyan többletinformációkat és ismereteket nyújtott, amelyeket ez a tulajdonképpeni tanulmányi verseny testesített meg. A versenyfeladatok és kérdések olyan részben ismert és tanult, másrészt pedig az általános és speciális műveltséghez, egy-egy történelmi országrészben élők szokásaihoz, kultúrájához, gasztronómiájához kapcsolódó ismeretek voltak, amelyek – bár újként kellett megismerni és megtanulni őket, de – mindegyikőnket, minden résztvevőt – határon innen és túl – gazdagítottak!
