Harmadik helyen végzett a Határtalanul! középiskolai vetélkedő nagydöntőjében a kassai Márai Sándor Általános és Középiskola csapata, holtversenyben a zentai iskolával. A Máraisokk nevű csapat Vistan Katalin osztályfőnök segítségével készült fel a vetélkedősorozatra, aki abszolút sikerként könyveli el az eredményt.
Vistan Katalin: Fiatal osztályról van szó, még csak másodikosok, és ahogy láttam, sok negyedikes osztály jutott a döntőbe, tehát nekünk ez egy nem várt, nagyon jó helyezés. Ráadásul még inkább összekovácsolta a közösségünket a felkészülés.
- Sajnálják, hogy nem tudtak személyesen részt venni a nagydöntőn?
Vistan Katalin: Szerettünk volna utazni, a diákok minden iskolán kívüli programnak nagyon örülnek, de a járvány most átírta a terveket. Számukra azonban nem okozott gondot, hogy online módon kell vetélkedniük, mert ez a generáció már otthonosan mozog a virtuális térben. Maguk között megbeszélték, hogy ki mikor fog jelentkezni, melyik kérdésre ki válaszol, és nagyon tetszett nekik, ahogy ez az egész lezajlott, persze volt benne stressz, mert ilyenben még nem vettek részt, izgultak, hogy vajon tudni fogják a válaszokat? Voltak komoly kérdések, amit nem tudtak, de tanultak belőle, de voltak olyan feladatok is, ami számukra könnyűnek bizonyult. Ahogy figyeltem a közvetítést, azt láttam, hogy valamennyire a személyesség is megmaradt, sok pozitív összekapcsolódás volt, tudtak egymás sikereinek örülni, biztatták egymást. Az élő találkozást nem pótolja semmi, de a kommunikáció így is jól működött.
- Miért jelentkeztek a vetélkedőre?
Vistan Katalin: Amikor értesültünk a lehetőségről, igazából tét nélkül jelentkeztünk, hogy kipróbáljuk magunkat, nézzük meg miről is van szó. Aztán, amikor a vártnál jobban sikerültek a fordulók, egyre jobban belelendültünk, egyre több energiát fektettek bele a diákok. Amiatt is érdekes lett számunkra a vetélkedő, mert vettünk már részt Határtalanul utazáson, és ez a megmérettetés is tulajdonképpen ehhez a programhoz kapcsolódik.
- Merre jártak?
Vistan Katalin: Tavaly Pécsre kirándultunk, megismerkedtünk ottani iskolásokkal, és aztán beszélgettünk róla, hogyan lehetne ezeket a kapcsolatokat erősíteni, bővíteni, meglátjuk mi lesz belőle. Gyakran járunk az anyaországban, de főként az északi régióban, vagy Budapesten, Pécs eddig kiesett, ezért választottuk ezt a várost. A távolság ellenére, mindkét iskola diákjai azonos gondolkodásúak voltak, nagyon hamar elindult az ismerkedés, az eszmecsere a fiatalokat érdeklő témákról. Sok barátság született, volt, ami időközben lemorzsolódott, de van olyan is, ami a mai napig tart. Maga a város nagyon sok élményt adott, amire rácsodálkoztak a gyerekek. A gyönyörű Zsolnay városrész lenyűgözte őket, és a közös táncházat is nagyon élvezték.
- A külhoni magyar fiataloknak identitásuk megtartásához hogyan járul hozzá a Határtalanul program?
Vistan Katalin: A legfontosabb szerintem, hogy kapcsolatok alakulnak ki, barátságok jönnek létre magyar fiatalok között, amelyek behálózzák a Kárpát-medencét, és akár felnőttkorban is megmaradnak. Másrészt arra készteti a diákokat, hogy kutakodjanak, és ismerjék meg az anyaországukat, valamint a többi külhoni magyar területet, legyenek tisztában azzal, hogy ott is ugyanolyan magyarok élnek, mint ők, csak esetleg más helyzetben vannak. Ezáltal pedig már ismerősként fognak odalátogatni akár a közeljövőben, ha ismét lesz lehetőségünk a Határtalanul programmal utazni, vagy pedig évek múlva, amikor már a saját családjukat viszik, és a gyerekeiknek mesélik el az élményeiket.
