A Határtalanul középiskolai vetélkedősorozat Nagydöntőjében elképesztően jó teljesítménnyel ezüstérmet szerzett a Győri Szolgáltatási Szakképzési Centrum Krúdy Gyula Gimnáziuma, Két Tanítási Nyelvű Középiskolája, Turisztikai és Vendéglátóipari Szakképző Iskolája. A Fifikások elnevezésű csapat osztályfőnökét, Fürst Katalint az eredményről, felkészülésről, és arról kérdeztük, hogy diákjai számára miért fontos a nemzeti összetartozás.
Fürst Katalin: Nagyon bíztunk abban, hogy jó helyezést érünk el, bár a második hely egy picit keserédes abból a szempontból, hogy a végéig reménykedtünk a győzelemben, de én azt hiszem, hogy így is nagyon örülünk, mert összehozta a csapatot. Annak ellenére, hogy személyesen nem lehettünk ott a döntőn, csak az internet segítségével, nagyon jó élmény volt mindenkinek.
- Sokat készültek a vetélkedőre?
Fürst Katalin: Amennyit lehetett, igen, de ez a helyzet, amiben most vagyunk, nem egyszerű senkinek sem. Amikor megtudtuk, hogy virtuális módon mégis megrendezik a versenyt, akkor fordult élesbe a felkészülésünk. Facebook-csoporton keresztül, szinte napi szinten beszéltünk, a gyerekek kiosztották maguk között a feladatokat. Az oktatóvideók nagyon hasznosak voltak, ezekből jól tudtak készülni a diákok. Nekünk szerencsénk van, mert kaptunk az iskolán belül is segítséget olyan tanárkollégától és diáktól, aki Erdélyből származik. Ők rengeteget meséltek a csapatunknak azokról a dolgokról, amit a határon túl éltek meg a családjaikkal, szokásokról, hagyományokról, és főleg az ételekről. Mivel a diákjaim turisztikát és vendéglátást tanulnak, teljesen érthető, hogy ez a téma nagyon érdekli őket (ebben az elméleti részben a Fifikások voltak a legjobbak – a szerk.).
- Az anyaországi diákok számára mit nyújt a Határtalanul program, milyen szemléletformáló ereje van?
Fürst Katalin: Ez az osztály együtt még nem vett részt diákutazási programon, de szeretnénk a jövőben pályázni és utazni. Fontosnak tartom velük megismertetni, hogy nemcsak az anyaországból áll a nemzetünk, a határon túl élő magyarok is ugyanúgy hozzánk tartoznak. Az utazásoknak, és a vetélkedőnek köszönhetően alakul a szemléletük, és a véleményük külhoni nemzettársaikról.
- A Nemzeti Összetartozás Éve mit jelent az Ön diákjai számára?
Fürst Katalin: Emiatt is jelentkeztünk tulajdonképpen a versenyre. Azt gondolom, hogyha ők érzik és tudják azt, hogy a határainkon kívül is élnek magyarok, tisztában vannak a több, mint ezer éves történelmünkkel, a dicsőséges, és kevésbé fényes időszakokkal, azzal hogy miért alakult így a nemeztünk sorsa, ez mind az összetartozást és a hazaszeretetet mélyíti. Én néptáncos voltam sok évig, mindig is érdekelt a múltunk, a kultúránk, és nekem ez fontos, hogy a gyerekek mindennapjainak része legyen az, hogy nemcsak a jelen létezik, nemcsak a jövő, hanem a múlt is. Viszont a múltunk meghatározza a jelenünket, és még inkább a jövőnket. Ha a fiatalok számára tartalommal töltjük meg a nemzeti összetartozás fogalmát, akkor eloszlatjuk bennük azt a tudatlanságot, és bizonytalanságot a külhoni magyarokkal kapcsolatban, ami sajnos a korábbi generációkat jellemzi annak okán, hogy nekik még más történelmet tanítottak. A mai fiatalok szerencsések, mert sokkal szélesebb látókörrel rendelkeznek, ezeknek a programoknak köszönhetően.
