A kárpátaljai magyarság helyzete a többi határon túli magyar kisebbség közül is a legnehezebb talán a nemzeti identitás kifejezése szempontjából. Ezért is örömteli az Ungi triumvirátus ötödik helyezése a Határtalanul középiskolai vetélkedősorozatban. Az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola 15-16 éves diákjai közül Bara Gabriella 10. osztályos tanulót kértük meg, hogy ossza meg velünk a versenyen szerzett élményeket.
– Kezdjük azzal, hogy milyen most Kárpátalján egy magyar tinédzser élete?
– Számunkra ez igen sokat jelent, hiszen iskolánk kiemelt figyelmet fordít nemzeti hagyományaink ápolására és megőrzésére. Osztályunkból is többen foglalkoznak néptánccal, illetve népzenével, aktívan részt veszünk a nemzeti ünnepekre szervezett rendezvényeken, továbbá népszerű a hagyományos kézműveskedés is. Sok diákunk képviselte már intézményünket különböző, a magyar nyelvhez és kultúrához kapcsolódó vetélkedőkön, megmérettetéseken.
A Határtalanul versenyére Simon-Árpa Zsuzsanna magyar nyelv és irodalom szakos tanárunk készített fel minket.
– Diákként hogy telnek a napjaitok?
– Iskolánk 1946-ban nyitotta meg kapuit, azóta megszakítás nélkül biztosítja az anyanyelvi oktatást. Az ukrán és a magyar nyelv mellett diákjainknak lehetőségük van az angol és a német nyelv elsajátítására is. Aktívan és eredményes veszünk részt a tanulmányi vetélkedőkön, mind a humán, mind a reál tantárgyak terén. Különösen büszkék vagyunk néptáncegyüttesünkre, a Csüllőre, aminek tagjai már számos országos és nemzetközi versenyen és fesztiválon képviselték iskolánkat. Osztályunk, a tanintézmény másik 22 osztályához hasonlóan igyekszik aktívan kivenni a részét a különböző ünnepségek, rendezvények szervezésében és a közösségi életben.
– Ti már tapasztalt Határtalanul-versenyzőknek számítotok, hogy kezdődött a történet?
– Az ötlet onnan származott, hogy még tavaly nyáron, későbbi felkészítő tanárunk, Zsuzsa néni, megosztott egy bejegyzést a Nagy Nyári Határtalanul vetélkedőről. Ezt az osztályunkból többen is láttuk, felkerestük egymást, megvitattuk a dolgokat és végül úgy határoztunk, akkor még kisebb csapatként, hogy jelentkezünk a versenyre. Később további tagokkal kiegészülve indultunk el az idei Határtalanul vetélkedőn. Nem bántuk meg, sőt! A mostani versenyen is igyekeztünk a feladatokat úgy elosztani, hogy mindenki abból a témakörből készüljön, ami a legközelebb áll hozzá, és ezen kvízkérdésekre is válaszoljon. A döntőben is igyekeztünk e szerint a módszer szerint összedolgozni.
– Mikor kezdtetek el azon gondolkodni, hogy akár nyerhettek?
– Már a jelentkezést követően is elábrándoztunk arról, hogy milyen jó lenne bekerülni a döntőbe, de igazából csak akkor tudatosult bennünk, amikor megkaptuk az értesítést, hogy tényleg bekerültünk a harmadik fordulóba. Nagyon de, de ott kissé csalódottan vettük tudomásul, hogy végül lecsúsztunk a dobogóról.
A nyereményt közös programokra és önmagunk fejlesztésére szeretnénk költeni, és a noszvaji Honfoglaló tábort is nagyon várjuk már.
A döntő élő közvetítését itt nézhetitek vissza:
